Psalms 45

Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. ^a1Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. ^b 2Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! ^c 3Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. 4Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; ^d 5Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. ^e 6Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. 7Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. ^f 8Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. ^g 9Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. ^h 10Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. ⁱ 11Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. ^j 12Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. ^k 13Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. 14A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. ^l 15Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. ^m 16Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: 17Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. ⁿ